Nagy Edina Holdsugár: Jövő

Szendergő hajnalok lépte,
illúzió nélküli álmok,
örök kérdések:
hogyan-továbbok...
Megtisztult éjjeleken
lámpások gyúlnak:
vágyam palástjai
a földre hullnak.
Toporgó időkerék,
választalan tegnapok,
meztelen lábunk fűre lép:
kétségeket nem hagyok.
Velem zuhan a múlt,
kabátját magára veszi
a didergő jelen:
veled alszom most már
minden éjjelen.

Forrás: Poet.hu vers portál

 

Havasi Pál: Rajongás

Minden éjjel elmondanám,
Igen! Az éjszakák
Minden egyes fényes arcán,
Leírni nem lehet,
Amit el kell viselnem.
Nem tudom. Nem értem!
Peregve – Múlatva testem,
Eléd állni félek.
Széthullva benned rabnak,
Nyíló festményként,
Rezdülésedbecsavart kép.
Szilánkok maradnak.
Összezavarva – Világít
Az új világ bennem,
Néha meghal egy kicsit.

Forrás: Poet.hu vers portál Török Rajmund: A szerelem, ami örökké él!

Emlékszem még az elején,
Amikor barátok voltunk te meg én,
Amikor ez megváltozott,
Az életem átváltozott.

Te kellettél, hogy a sebeimet
És a szüntelen szeretetemet
Újra éreztessem valakivel,
Hogy megszüntessem a fájdalmam valamivel.

Szeretem, ahogy rám nézel,
A szemeddel mindig megigézel,
Szeretnélek a karomban tartogatni,
Hosszú órákig ölelve csókolgatni.

Imádom, ahogy a szavaiddal
Újra éleszted a reményt, amit lepecsételsz a karjaiddal,
Volt mikor túl sokáig szomorkodtam,
Amikor megannyit búslakodtam,
Olyankor te mindig ott voltál,
És minden rossznál hozzám bújtál.

Imádlak, ó édesem,
Te kellesz örökké kedvesem,
Bármilyen rossz érjen téged,
Ott leszek és megnyugtatlak, ha kéred.

Szeretlek és bármit megtennék,
Ha én most melletted lehetnék,
Ölelnélek, csókolnálak,
Megvédenélek és óvnálak.

Ez a szerelem, ami örökké él,
És ez bennem is megél,
Miattad más lettem,
És minden percben mást tettem,
Örökké melletted akarok lenni,
És soha el nem menni.

A szerelem, ami örökké él,
Ez ami bármikor, bárkiben, bárhol megél,
Ez az, amit irántad érzek,
És ezt te biztos megérzed,
Ha most melletted lehetnék,
Biztos jobb dolgokat tehetnék,
De majd ha újra látlak,
Biztosan jobban kívánlak.

Ez bizonyítja, menyire szeretlek,
Minden pillanatban kereslek,
Örökké élni hosszú idő,
De melletted csak repül az idő.

Forrás: Versek - Szerelem Ballai Erzsébet: vers egy barátnak

Egy barátnak
Még igaz nem ismerlek
Bár azt tudom, hogy szép a neved.
Mikor veled beszélek, boldogabb vagyok
Folyton magamban mosolygok.
Tudom te is mosolyogsz néha
Pedig ez a versem eléggé béna.
Barát vagy nem is akármilyen
Téged nagyon szeret az én szívem.
Azt mondtad nekem veled bármit megbeszélhetek
Ezeket a szép szavakat köszönöm most neked
Köszönöm neked, hogy mint barát
Megosztod velem az életed.
Nem is tudod mennyire sokat jelent ez nekem
Sokat jelent nekem, mert tudom,
Itt vagy mellettem és
Később, majd ha tényleg bajban leszek, fogod majd kezem.

Forrás: Poet.hu vers portál

 

Süle Géza Richard: Csak álom!

Lassan hunyom le két szemem,
úgy érzem testem száll velem,
már remegve nyúl feléd két kezem,
lassan s óvva szívedre teszem.

Félek nehogy köddé válj megint
S ekkor szemed fáradtan rám tekint,
szellem vagy mások szerint,
de nem érdekel szívem veled kering.

Tudom jól, semmi nem tart örökké,
de kérlek szárnyam ne tedd törötté,
a gyönyörű kék eget ne fesd vörössé,
e pár pillanat legyen a gyönyöré.

Forró kezed egyre gyöngébben szorít,
míg tested nekem hátat nem fordít,
hangtalanul, könnyesen szám csak ordít,
a belső fájdalom teljesen el bódít.

Egyszerűen nem tudom el hinni,
minden alkalommal miért kell ezt tenni,
miért nem tudlak egyszer magammal vinni,
miért kell előttem oly lassan eltűnni?

A szabad akarat semmit sem számít,
percről-percre mindened köddé válik
s az arcomra szállva a Nap felszárít,
de holnap éjjel arcod újra kábít!

Forrás: Poet.hu vers portál Hornya Attila: A szegények kincse (Fejtsd meg az üzenetem a káoszban)

Bármennyire szakítanák száz felé a lelket
is, a vérző szívű főnix hangja terjed, csak terjed.
Fájjon csak a vágyakozás utáni mély álom,
az élet gyenge pillérén, még mindig ott kell állnom!
Álarcosok mögött felcsendülő nevetés súlya
által átvert remegő hangokat fújja, az
eltorzított, sárban feküdt, kitépett dallam, míg a
világ fényén ábrándozó, ébredező harmatok
képe, a forró lángok hamvai közt halnak.
,
Elzárt értékek a félelem hálóját járják, de
kincsem kitárt gyümölcseit még rengetegen várják.
Igaz vannak kik szakadt rongyom letépnék rólam, de
fényes, tán a legfényesebb, a szívben fogant szólam!
Ragyogását elkísérik a végtelenség útján, hol
nem jár többet remegés az élet mutatóujján.
Vehetik hát a gyümölcsöt, kik megfizetnek érte!
El nem takart tiszta lélek szálljon fel az égre!
Sosem láttak Napot tán, a hamis elmék serege, de
tőlem ne várjon alkuvást a sötétség erdeje!
! Kovács Gabriella: Örök kérdés

Vajon mit rejtenek még a napok,
és mennyit ér a lét?
Miért ér véget oly gyorsan
minden ami szép,
s miért fáj szívünk
az elhagyott tegnapért?
Miért nem lehet örök
az a "legszebb" pillanat?
Ugyan hová siet úgy az idő?
Egyre csak szalad...

Forrás: Poet.hu vers portál
Oldalmenü
Diavetítő
Naptár
Szavazás
Melyik galéria tetszik?
Gyöngyvirágok
Gyöngyfák
Gyöngyállatok
Ékszerek
Szöveges mező
Ide szövegelj...